A fagyöngy titka (újabb részlet)

Cory bágyadtan bámulta a semmibe kígyózó, végtelennek tűnő utat.

Az ablakokon túli jégszilánkos éjszakába olykor belehasított egy-egy szembejövő autó reflektora, elvakítva a kocsiban ülőket, de a kis Suzuki belsejét az utazás nagyobbik részében sötétség uralta.

Corynak már nagyon elege volt ebből az estéből. Délután még minden okésnak tűnt: Szofival egymást ugratva válogattak a szóba jöhető ruhák között, fejenként háromszor sminkeltek, mire sikerült elérni, hogy emberfomán nézzenek ki mind a ketten, és tök jó volt látni Zolák meg Szejken arcát, amikor eléjük perdültek miniszoknyában, bakancsban, csillogó hajjal és kifestve.Aztán… aztán semmi sem úgy sikerült, mint ahogy azt kigondolták. De most már legalább vége. Mindjárt hazaérnek, ledobhatja ezt az átkozott, műanyag hacukát, ami tapad, szúr, és viszket alatta a bőre. Ez volt a leggázabb az egészben.Legszívesebben karját hátracsavarva megvakarta volna a lapockáját, de egyik oldalról Szejken, másik oldalról meg Zolák szorult hozzá. Ráadásul még be is volt kötve, és az a hülye biztonsági öv is folyton a nyakába vágott. 

Ingerülten kifújta arcából a szemébe lógó, waxtól ragacsos hajtincseket.

A rádióban ekkor csendült fel a Túl szép Hientől, mire Szejken felmordult:

– Levi, válts már csatornát, lécci! Nem bírom ezt a csajt..

– Mi a franc bajod van vele? Ez egy tök jó szám! – fordult hátra rögtön Szofi, mintha csak erre várt volna. – És amúgy is, annyira szép lány! Inkább hangosítok rajta – eresztett meg egy évődő mosolyt a koreai fiú felé, és már nyúlt is a rádióhoz.

– Srácok, nyughassatok már! – Levi hangja, rá egyáltalán nem jellemző módon, feszültségről árulkodott. – Rögtön otthon vagyunk, addig bírjátok ki, jó?

A hirtelen jött felnőttes szigortól mind a négy gyerek meglepődött. Szofi aggódva pillantott a sofőrre.

– Baj van, Levi? A kocsival…?

– Nem, semmi, ne izgulj, csak… jó lenne már hazaérni végre.Van még egy halom melóm.

– Te nem szabin vagy? – csodálkozott Szofi. – Lilla azt mondta, hogy januárig be se kell menned.

– Ja. Szabin vagyok. De ma kaptam meg a talajtani jelentést. Baj lesz a tervekkel.

– Szóval ezért akartál annyira indulni? – Szejken elvigyorodott. – Én meg azt hittem, hogy Lillához sietsz ennyire.

– Lilla elment bulizni. – Levi a válla felett hátra nézett Szejkenre. – Újra kell terveznem az egész állványzatot, amit már leadtam, azért siettem. Meg hogy te az apád előtt érhess haza, és ne lássa az öreged, hogy egyedül hagytad a nagyidat.

– Na! Ezt most meg mér’? – Az ázsiai fiú sértődötten felhúzta az orrát. – A nagyi már alszik, észre se veszi, hogy nem vagyok otthon. Ennyi nekem is jár, hogy néha bulizzak kicsit!

– Neked max a szád jár! – vihogott Szofi. – De javadra legyen írva, hogy nem hánytál össze mindent. Mennyit ittál?

– Egy sört, meg két felest. – Szejken szemöldökét húzogatva, jelentőségteljesen bólogatott. – Egyedül!

– De a budit már nem találtad meg egyedül. – Cory nem bírta megállni, hogy be ne szóljon, de azonnal meg is bánta.

– Te már csak tudod – bökte oldalba Szejken. – Jut eszembe, mit is csináltál te Gyurival azon a folyosón?

– Megmutattam neki, hogy hol a vécé – morogta Cory, és dühösen karba fonta a kezét.

– Inkább elmagyaráztad. Jó közelről! Bár szerintem nem a szájába kellett volna beszélned, hanem a fülébe! – Szejken csücsörített és cuppogott.

– Na, mi van? Lemaradtam valamiről? – Szofi kíváncsi pillantással fordult hátra.

– Nem történt semmi se. Gyuri csak… – Cory kereste a szavakat,és közben próbálta visszaidézni, hogy mi is történt valójában, de az egész annyira zavaros volt. – Volt ott egy fagyöngykoszorú, és Gyuri…

Úgy érezte, mintha Zolák megsimította volna kezét. Balra nézett, és tekintete találkozott Zolákéval. A fiú mosolygott, és az árnyak különös mintát rajzoltak a vonásaira. Cory megszédült, ahogy belenézett a hatalmas, szürke szemekbe.

A rádióban megszólalt a Majdnem elmúlt már, és a lányon elömlött egy felkavaró, varázslatos érzés

– Mi volt a fagyönggyel? – Szofi sürgető hangja rántotta vissza a valóságba, és körbetekintve látta, hogy mindenki kérdőn néz rá. Még Levi is rá figyelt a visszapillantó tükörben.

– Nem volt semmi. – A hitetlenkedő mosolyokat látva ajkába harapott. – Jaj már! Csak ott lógott az a hülye fagyöngy, én Szofit kerestem,Gyuri meg ment a terem felé, és akkor elkapott, és akart egy csókot. De csak a fagyöngy miatt!

– Te pedig lesmároltad. Tudom, tudom, a fagyöngy miatt! – Szejken átkarolta a vállát. – Ha szerzek egy csokorral, akkor én is kapok puszikát?

Szofi lázasan beletúrt a táskájába, és előrántott egy kicsi, piros és zöld szalaggal átkötött csokrocskát.

– Ha műanyag is jó, akkor van itt egy – fordult hátra.

Cory és Szejken egyszerre kapott a fagyöngy után, de Szofi nevetve elrántotta a kezét.

– Abbahagynátok?! – förmedt rájuk Levi dühösen, és hátrafordult.Szeme villámokat szórt. – Szofi, add oda nekik, attól lenyugszanak…

– Levi! Szemben! – Zolák mély hangja az utazás alatt most először csendült fel, és Coryban egy szívdobbanással később tudatosult, hogy mit mondott.

Addigra viszont lelassult a világ.

Mintha egy furcsa, mézsűrű álomba csöppent volna, egyszerre látott mindent.

Azt, ahogy Levi visszafordul az út felé

Ahogy Szejken arca eltorzul a rémülettől.

Ahogy Szofi szája sikolyra nyílik.

Ahogy a szemből érkező autó reflektora betölti az utasteret, különös, túlvilági fénnyel árasztva el mindent.

A csattanást a saját sikolyától nem hallotta.

A világ szilánkokra hasadt, és a darabok érthetetlenül összekeveredtek.

Az út mentén megperdültek a fák. Egy pillanatra minden a feje tetejére állt. A mindent betöltő fény fülsüketítően harsogott, fém íze ömlött el a szájában, a teste többé nem volt a sajátja. Egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy ne hallja az állandósult, idegesítő kattogást, és amikor legközelebb felnézett, egy sápadt arc hajolt felé. Látta, hogy az ismeretlen beszél, de nem értette a szavakat. Oldalt fordította a fejét, de az éles fényben csak körvonalakat látott. Embereket, felborult kocsit, az aszfaltot beborító törmelékeket.

Lehunyta ismét a szemét, és a világ végre elcsendesedett.